Leszokni a hajról lehull. Hogyan tudok leszokni a dohányzásról? - Sadhguru Szeretném leszokni a dohányzásról, mondja meg

A nagy útcza sarkán vegyes kereskedése volt, fényes aranybetüs feliratokkal ajtaja mindkét szárnyán, s ablakában oly ízlésesen rendezett kirakattal, hogy az iskolás gyerekek óra hosszat elandalogtak előtte. Nem is volt hazug szemfényvesztés, mit a kirakat bájai hirdettek a benn található gyönyörüségek felől.

A ki oda belépett, bizonyára nem jött ki üresen; mert nem volt a városban az a finnyás vén kisasszony, sem az a kritikus gazdasszony, ki ellene tudott volna állani az erős bűbájnak, melyet a véghetetlen változatosságban kínálkozó jó és olcsó portéka gyakorolt, rang és ízlés különbsége nélkül, mindenkire.

Virágzott is Gombos Bálint úr vegyes kereskedése, és a bejárás fölé festett egyszarvú, — mely merész leleményességgel, de kissé hiányos természetrajzi ismerettel görbenyakú paripából és ennek homlokán diszlő szarvas-agancsból volt furfangosan összealkotva, Gombos úr személyes utasításai nyomán — mondom, eme mesebeli egyszarvú symboluma lett a kalmári jólétnek még a hetedik útczában is.

Milyen könnyű leszokni a dohányzásról a YouTube-on

Sőt a szomszédos úri házak szakácsnői is tudomást vettek a szerény vegyes kereskedésről, és sokszor leszokni a hajról lehull, hogy sürgős szükség esetén ott vásárolták be a sáfrányt, gyömbért és czitromot, az útczabeli büszke fűszerkereskedő nagy megbotránkozására és méltatlankodására. És mindeme nagy forgalom és előkelő protekczió daczára Gombos úr még sem tudott boldogulni. Az a csatorna, melyen a pénz házába folydogált, bizony szűk egy csatornácska volt ahhoz a másikhoz képest, melyen valódi tavaszi áradásként kifelé zuhogott.

A bevétel sehogy sem akart a kiadás magaslatára emelkedni, és mivel Gombos úr oly áldott természetű volt, hogy mindenkinek, de legkivált a feleségének elfogadta tanácsát, azt is könnyű szerével elhitte, hogy e különbséget legjobb kölcsön-pénzzel kiegyenlíteni, és a mint elhitte, úgy meg is tette.

Az adósság csodálatos módon gyarapodott, mely rossz szokásban különben minden adósság osztozik; de a szép menyecske minden vágya ki volt elégítve, és Gombos úr e fölött való örömében rendesen elfelejtette hitelezőit, legfölebb azzal csitítva le meg-megmorduló lelkiismeretét, hogy a nagy lutri minden huzására egy-egy promesset vásárolt, minden ízben ama szent meggyőződéssel, hogy bizonyosan elüti a főnyereményt.

Gombos úr bátyját is fölötte szerette, s mint tudományos foglalkozású férfiúnak, nagy tisztelője volt. Az ilyes megjegyzések tehát szeget ütöttek fejébe; de a szeg csak addig maradt benne, míg a fiatal asszonyka haza nem jött sétájáról, s ragyogó szemmel el nem beszélte az álmélkodó testvérpárnak, mennyien csodálták ma is szépségét, hányan jöttek utána, s mennyire irigylik mindnyájan az ifjabb Gombos urat, ennyi szépség és jó ízlés egyedüli urát és parancsolóját.

De nem veszem tőle rossz neven; nem én. Inkább sajnálom árva fejét. A ki szomorú legénységében megszürkűl, megvénűl, akármilyen tudományos férfiú legyen, mégis csak megsinli, ha fárasztó napi munkája után otthon két ilyen fényes szem helyett vén nagynénje ránczos ábrázatja köszönti. Szegény bátyám, nem csoda, ha megirigyli az én boldogságomat. Gombos úrnak tökéletes igaza volt ebben, mint minden öreg férjnek, kinek fiatal és szép felesége van. Csakugyan irigyelték tőle a szép asszonyt sokan, és ha épen Menyhért urat igazságtalanúl is gyanusította e fekete érzelemről, akadtak elegen, finom öreg urak és kecses úrfiak, kik méltán magukra vonták Gombos úr szánalmát.

The Project Gutenberg eBook of Elbeszélések by Gergely Csiky

Csupán az volt a különbség Gombos úr felfogása és a valóság között, hogy Gombosné asszonyság szintén meg volt győződve a pusztító hatásról, melyet bájai műveltek, és mint jó asszonyhoz illik, tökéletesen osztozott férjével a szerencsétlenek fölött való szánakozásban.

A szánalom igen szép erény, gyöngéden enyhíti a szenvedők fájdalmát s könnyíti akarnak mindenki leszokni a dohányzásról boldogtalanok súlyos terheit; Gombos úr azonban csak közvetve vett részt eme nemes erény gyakorlatában, a mennyiben hűségesen fizette a szabók és divatárusok véghetetlen számláit s csinálta egyre-másra az adósságot.

Végre egy fényes mosolygó tavaszi reggelen Gombos úr egyszerre, minden hosszas fejtörés nélkül megtanulta az erkölcstanárok ama tudományos tételét, hogy az erény, tulságosan gyakorolva, megszünik erény lenni. Legalább azt még sem tarthatta erénynek, minden jóakarata mellett sem, mikor felesége oly nagy mértékben átengedte magát a szánalom gyakorlatának, hogy e nemes indulattól lelkesülve, az említett mosolygó reggelen eltűnt egy középkorú vaskos úrral, kinek a város szomszédságában nagy mezei birtoka, tengernyi pénze, arany ékszere és négylovas hintaja volt, — csupán amaz igen méltányos okból — a mint ily jószivű asszonyságról föl kell tenni, nehogy a középkorú vaskos úr szíve meg találjon repedni; mert ez öngyilkos hajlamát szóval és irásban ismételve kijelenté.

Nem lehet mondani, hogy Gombos úr kellemesen lett volna meglepetve, a mint a bevégzett tények teljes megmásíthatatlanságukban tudomására jutottak. Pesszimisztikus hajlamai egyátalában nem voltak, de legkivált nejének alakja oly verőfényes magaslaton állt szegény öreg szívében, hogy még átsuhanó felhők sem vetettek oda árnyat soha.

Hiszen maga nevelte fel őt, s már amaz időtől fogva, midőn még első felesége életében mint szegény hontalan árvát örökbe fogadta, egész ama napig, melyen szívének és az egyszarvúnak a dohányzásról való leszokás extrém módja tette, szeme előtt nőtt fel viruló hajadonná; saját szemével látta napról-napra fejledezni ritka szépségét, saját fülével hallotta mindenfelől jóságának, szelídségének, okosságának magasztalását.

Még leszokni a hajról lehull látta — s oh! Az a jelenet sem mosódott még el emlékéből, midőn egyik karjával szép leszokni a hajról lehull, a másikkal első házasságából maradt leányát ölelve, mindkettőt keblére szorítá, s mindketten hol egymást, hol őt csókolva, sirva esküdöztek, hogy őt örökre szeretni, tisztelni és boldogítni fogják. Leánya meg is tartá esküjét, — — de a másik, a másik! Nem — az is megtartotta, az is boldogította őt. A rövid pár év alatt, míg neje volt, a mai szomorú napig, soha sem adott okot panaszra, mindent férje boldogságára tett.

Legalább ő boldog volt s örömét találta benne, akármit tett neje. Könnyelmüségét, kaczérságát, fényüzését nem látta, a mit látott, az saját szerelmének visszaverődő fénye volt, és a káprázat, mely elváltoztatá a valóságban hiúvá, romlottá fajuló alakot, boldoggá tette őt.

Mélyen aludott, szépet álmodott, rázták, költögették néha, a kik megsokalták álmát; de nem ébredt föl; hanem most önmagától enyészett el a szép álom — oh, miért enyészett el?

Nem volt talán önmaga az oka? Nem gondolhatta meg vén fejével, hogy a kényeztetésnek egyformán rossz vége van kicsinyénél, nagyjánál? Hiszen lelke jó volt, legalább épen annyira hajlott a jó, mint a rossz felé. Bölcs vezetés mellett, igazi okos szeretettel mért ne lehetett volna az ellenkező irányba terelni?

De neki nem volt annyi esze, hogy a gyönge virágot széltől, záportól megóvja; azt gondolta, elég ha gyönyörködik színében, illatában s így is örökké csak számára fog virulni. Nehéz könyek csordultak ki Gombos úr szeméből, a mint e keserű szemrehányásokat tette magának, és búsan a boltasztalra hajtá cigi elvonási tünetek kezelése szerelmes szürke fejét. Hosszan lelógó szalámirudak ingerkedtek fésületlen hajával, pirosra paprikázott oldalszalonna zsírozá be arczát, a mint öntudatlanúl ráhajtá kábult fejét; egyik kihúzott s hirtelenében félrefordúlt fiókból lassan, búskomolyan hulldogált hátára, karjára a finom kalácsliszt, lassankint kisérteties fehérséggel vonva be egész alakját.

Nem látott, nem érzett ő semmit. Egy kis mezitlábos leányka félóráig állt asztala előtt, vékony hangon kérve egy krajczár ára medveczukrot, s lábujjhegyre ágaskodva nyujtogatá fel csábítólag a fényes pénzdarabot, de utoljára ez is megsokalta a boltos hallgatását s máshová tért nyalánk vágyait kielégíteni. Gombos úr nem tudott ez üzleti kudarczról semmit. Csak ült asztala előtt, mereven bámulva kitárt főkönyve lapjaira, s igyekezve a sűrű könyfátyolon keresztűl megkülönböztetni az idomtalan betűket, majd meg újra lehajtva fejét, a midőn az összetorlódó gondolatok nagyon nehézzé kezdték tenni.

Pedig bizony nem ártott volna, ha kitörli szeméből a könyeket, kiűzi fejéből a nehéz gondolatokat s tiszta szemmel, könnyű fővel veszi elő ama számokat, melyek most összevissza tánczoltak előtte a könyv lapjain. Ama naptól fogva, melyen felesége elhagyta, egymásután zúdultak rá mindenfelől a csapások, oly rohamos sorozatban, hogy egyiktől a másikig lélekzetet is alig tudott venni. Hitelezői mind abban a meggyőződésben látszottak élni, hogy eltűnvén a legtöbb beruházást igénylő czikk az üzletből, Gombos leszokni a hajról lehull egyátalában nincs többé pénzre szüksége, egymásután álltak elő követeléseikkel, s Gombos úr megrendült hitele, hanyagsága és szórakozottsága — az első csapás következménye — nem volt képes sokáig ellenállni az áradatnak.

A bolt előtt megütötték a dobot, portékáit széthordták, ajtaját bezárták, és az a csodálatos szörnyeteg, a délczeg egyszarvú, leszállt az ajtó fölötti fényes polczáról, hol annyi éven át volt tárgya a kis gyermekek rettegésének és a természetbúvárok töprenkedésének. Gombos úr bukása oly dicséretes gyorsasággal pergett le az emberi igazságszolgáltatásnak különben meglehetős kényelmesen forgó orsóján, hogy ő maga jóformán még magához sem tért a neje okozta meglepetéséből, midőn leányával együtt már az útczán találta magát, semmi egyéb vagyonnal, mint néhány száz forintnyi még ki nem fizetett adóssággal.

A gél vagy a lakk hajhullást okozhat?

Ebben foglaltatott Menyhért bátyjának megtakargatott pénze, s mindkettejük nagynénjének, Debora asszonyságnak, kétszáz forintnyi összes vagyona, melyet temetési költségül tett félre húsz év előtt, midőn szomorú özvegységre jutott, s azóta őrizett makacs szivóssággal, minden újévkor kijelentvén gratuláló unokaöcscseinek, hogy leszokni a hajról lehull esztendő folytán bizonyosan értékesítni fogják a kétszáz forintot. Midőn tehát az élemedett kora daczára is hirtelen mérgű asszonyság meghallá a szomorú igazságot s meggyőződék, hogy le kell mondania a fényes temetés nagyravágyó ábrándjáról, rettenetes haragra lobbant, s kereken kijelenté, hogy Bálint öcscse vagy kötöznivaló őrült, vagy czégéres gonosztevő, és így egyik esetben sem alkalmas arra, hogy vele egy házban lakjék.

A kérlelhetetlen asszonyság e zord itélet kimondása után komor hallgatásba merűlt, s két hétig egy árva szót sem szólt senkihez.

Két hét mulva ismét megszólalt s megengedé, hogy Márthát a házba vegyék; de apjáról, a főbűnösről, hallani sem akart. Gombos úr megnyugodott ez itéletben, leányát elhelyezte Menyhért bátyja házában, maga pedig igyekezett élni, a mint ment.

Ez pedig csak leszokni a hajról lehull valahogy, de hogy miképen? Elég az hozzá, hogy Gombos úr nem pusztúlt el, s egy évvel az egyszarvú siralmas bukása után, ugyanabban a bőrben járt a világban, mint régi nagysága idejében, csak egy testtisztítás a dohányzásról való leszokás után meggörnyedve és tetemesen megszürkűlve.

A lefolyt évet tökéletesen betöltötte folytonos szaladgálása valami kenyérkereset után és házassági katasztrófájának utóhatása.

Nem volt az emberi megélésnek az a módja, melyet Gombos meg ne kisérlett volna; nem volt a kis városban az a megüresűlt hivatal, melyre nem aspirált és folyamodott, mindenkor ama biztos hittel, hogy ezt az egyet okvetlenűl el kell ütnie. Állandóan réme lett a hatalmasoknak és befolyásos egyéniségeknek, s csaknem közveszélyes hírbe jött ama megátalkodott rögeszméje folytán, hogy minden embernek kell tisztességes munkához jutni, melyből megélhessen. Házassági balesete, bukása és ez állandó hivatalkeresése, a kis városban bizonyos tekintetben nyilvános személyiséggé tették, kit mindenki ismer, bámul vagy sajnál a körülmények szerint, de a ki, mint a kiváló szellemek rendesen, csupán ez erkölcsi hódolatban részesül kortársai részéről, azon kívül pedig éhen halhat, ha nem tud egyebet tenni.

De Gombos urat eme nyilvános szereplésén leszokni a hajról lehull még inkább elfoglalták saját privát szívbeli ügyei, melyeket a középkorú vaskos úr föllépése a lehető legtragikusabb bonyodalomba kevert. Az első csapás kábitó hatása alatt s utána mindjárt a bukás és dobrajutás viharai közt nem volt ugyan sok ideje felesége hogyléte felől tudakozódni, de mihelyt lecsendesűlt kissé az első megrázkódás, azonnal kérdezősködni kezdett, és az első szóra hallott aztán többet is, mint a mire kíváncsi volt.

Úgy látszott, mintha minden ember többet tudott volna felesége mult és jelen sorsáról, mint ő maga; legalább akármerre fordult, leszokni a hajról lehull adatokat hallott mind elmult csínyeiről s kalandjairól, mind mostani viselt dolgairól, úgyannyira, hogy ha Gombos úr az irás mesterségére akarta volna magát adni, három nap alatt elég anyagot szedhetett volna össze tizenkét kötetes regényre. Így leszokni a hajról lehull csak maga számára értékesíté tanulmányait, s beérte ama tanulsággal, hogy a világ legnagyobb része őt magát, az ő vakságát s kényeztetését okolja a megtörtént balesetért, s nevet vagy legfölebb kétértelmüleg szánakozik rajta, és hogy feleségének sokkal leszokni a hajról lehull dolga van most, mint nála bármikor lehetett volna.

Mert a középkorú vaskos úr, — a kinek különben volt tisztességes, sőt előkelő úri neve is, nagyságos Bialréthy Péter úr, — annyira bele bolondúlt a megszöktetett szép asszonyba, hogy nemcsak elhalmozta minden világi jóval és dicsőséggel, hanem egész komolyan nőűl is készűlt venni. A középkorú vaskos egyéniségek sem mentek efféle emberi gyarlóságoktól, sőt talán nagyobb hajlandóságuk van ilyesmire, mint más halandóknak.

Hogy leszokni a hajról lehull a hír nem volt üres mendemonda, és hogy Gombos Bálintné asszonyság a legjobb úton járt a nagyságos asszony fényes rangja felé, Gombos úr maga is belátta, midőn nemsokára idézést kapott a törvényszék elé, melynél neje válópert indított ellene, mint könnyelmű, pazarló és kicsapongó férfiú ellen. Gombos úr elképedve olvasá az idéző levélben e szörnyű bűneinek lajstromát, s nehogy kellő védelem hiányában még börtönbe vagy vérpadra jusson — a mint hogy az ilyen nagy gonosztevőt méltán megilleti, — menten sietett az ügyvédhez, — kit bukása idejéből ismert, s ki akkoriban leszokni a hajról lehull ügyesen el tudta tüntetni egész vagyonát, hogy tökéletesen meg lehetett győződve tudományáról.

Az ügyvéd úr gyanús mosolylyal fogadta az ismerős nevetséges alakot, s szóhoz sem engedte jutni. Azt tanácslom, nyugodjék bele mindenbe s makacs perlekedés által ne verje magát költségekbe; mert veszteni fog, veszteni, azt én mondom.

Gombos úr még mindig a kilincset tartá egyik kezével, a másikkal meg kopott kalapját forgatá, s oly megátalkodottan nézett ennek foszlányos belsejébe, mintha onnan akarná kiolvasni mondókáját. De úgy látszott, még nem találta meg benne az illő exordiumot, mert egyre hallgatott s nézte a kalap fenekét.

Valódi leszokni a dohányzást 27 hét után egy szenvedélyes jogász számára. Ha csupán passziómat követném, azt mondanám, elvállalom ügyét; de nem teszem, mert a sok költséget nem tudná kifizetni, s perét elveszti, bizonyosan elveszti.

Az asszonyság mindent be fog bizonyítani. Gombos ur erre nem talált feleletet kalapjában, azért ismét elhallgatott s nagyot sohajtott, valószinűleg súlyos bűnei öntudatában. Ön iszákos volt, Gombos úr, sőt többször meg is csalta nejét. Azt mondják, még titkos viszonya is volt egy mosónővel, ki eltünt e vidékről. Szégyelje magát, Gombos úr, hogy ily bűnök tudatával még hozzám mert fordulni segélyért, — mondá az ügyvéd úr fölébredő erkölcsi tisztaságának büszke méltóságával.

Szégyelje magát, Gombos úr! Gombos úr e másodszori felszólításra csakugyan nagyon megszégyelte magát, s belátván, hogy ily bűnös embernek semmi keresnivalója sem lehet az igazság tiszta templomában, kihátrált az ajtón, melynek kilincsét egy pillanatra sem eresztette volt el a lefolyt jogi konzultáczió alatt, azután pedig letámolygott a lépcsőn s az útczára lépett.

Épen akkor robogott el a kapu előtt egy elegáns phaëton. A tüzes paripákat fényes amazonöltözetű hölgy hajtá biztos kézzel, a hátulsó bakon libériás inas ült óriási magas-tetejű kalappal. A kocsi oly villámgyorsan száguldott el a kapu előtt, hogy Gombos úr majd a kerekek alá kerűlt, a mit különben cseppet leszokni a hajról lehull bánt volna, midőn a lovakat kormányzó előkelő hölgyben saját feleségére ismert. Az útczán néhány járó-kelő ácsorgott. Gombos úr egyet sem ismert közülök; de ezek, úgy látszott, mindnyájan ismerték őt is, nejét is.

Elébb vele együtt bámultak az elrobogó kocsi után, s midőn ez az útczasarkon befordult, oly bizalmas és boszantóan részvevő arczczal néztek Gombos úrra, mely világosan mutatta, hogy az ő siralmas sorsát mindnyájuk közkincsének tekintik.

Egy alacsony, vörösképű öreg úr meg épen annyira vitte a részvétet, hogy Gombos úrhoz csatlakozva, bőséges felvilágosításokat adott neki neje felől. Gombos úr ezalatt a városház hátulsó folyosóján sötét, alacsony barlangba nyitott, hol Gombos Menyhért úr hatodmagával másolt a közjó érdekében. Tőle, mint elismert tudományos férfiútól, akart tanácsot kérni válságos helyzetében.

Menyhért úr meglátva öcscsét, letette orráról pápaszemét; gondosan fiókjába zárta iratait s szó nélkűl lement vele a hátulsó udvarra, hol nehány sütkérező hajdún kívül senki sem szokott megfordulni a nap ez órájában. Gombos úr átadta neki az idézőlevelet s röviden elmondá az ügyvéddel folytatott jogtanácskozmányának eredményét.

Gombos Menyhért úr igen tudományos ember lehetett s öcscse bizonyára őszinte hittel annak is tartotta; de ez esetben igen messzire vitte a tudós férfiak legdíszesebb erényét, a szerénységet.

Akármennyi tudomány rejtezett agyában, azt ugyan soha sem fitogtatta, sőt a lehető leszokni a hajról lehull beszédű volt, és legfontosabb életkörűlményeiben is csak egyes, orákulumszerű szavakban nyilvánítá véleményét.

• Hogyan lehet leszokni a dohányzásról 25 vázas óra ha dohányzás után fáj a gyomrod, dohányzik dohányzó bizottság.
• Milyen könnyű leszokni a dohányzásról a YouTube-on - autobond.hu
• A gél vagy a lakk hajhullást okozhat? - Gyermekeknél

Most is komolyan és ismételten átolvasta a kezébe nyomott iratot, éles bíráló szemmel mérlegelte a szabályosan egymás mellé állított betűket s hamarjában megbecsülte a törvényszéki irnok szakbeli értékét, majd mély figyelemmel csak hagyja abba a dohányzást öcscse elbeszélését, s végre hosszas megfontolás után kimondá a kívánt jogvéleményt.

Eme két szóban roppant tudomány és éles jogbölcsészet rejtőzhetett ugyan, de Gombos úr, mint kevésbbé iskolázott fő, nem volt képes mélyére hatolni, azért csak hallgatva nézett bátyja komoly arczára, mintha várná a bővebb magyarázatot. Gombos Menyhért úr azonban, úgylátszik, nem szándékozott jogvéleményét kommentárokkal kísérni, mert öcscse kérdő tekintetére még komolyabb arczczal ismét csak ezt felelé: — Bajos dolog.

Gombos Menyhért úr azt vélé, legjobb lesz Debora nénitől kérni tanácsot, ki okos és tapasztalt asszony s fiatal korában jó barátságban élt egy nyelves asszonysággal, kinek hét és fél évig tartó válópöre volt férjével.

Igen; de még mindig nem bocsát színe elé, — veté ellen az ifjabb Gombos. Debora néni Leszokni a hajról lehull úr házában lakott, melynek egyedüli és absolut hatalmú uralkodója volt, Menyhért úr, mint a nagytudományú férfiak rendesen, nem kerülhetvén ki házi körében az asszonyi iga édes terhét. Ugyanitt lakott az egyszarvú bukása óta Mártha, Gombos úr leánya is, ki csakhamar Debora néni kedvenczévé lett, a mennyiben ily zordon asszonyság udvaránál valaki egyátalában kegyencz lehet.

Annyi bizonyos, hogy a félelmes agg hölgy kegyelméhez a legbiztosabb kulcs a szép kis Mártha félénk szószólása volt, és Gombos úr, ki leányával titokban mindennap találkozott a szinben s jól leszokni a hajról lehull a megközelíthetetlen erősség belviszonyait, most egyenesen Mártha után kérdezősködött, midőn Menyhért úr konyhájába félénken bepillantott. Gombos úrnak tehát nem maradt egyéb tennivalója, mint minden salvus conductus nélkűl egyenesen a rettenetes szoba ajtaján kopogtatni.

ELBESZÉLÉSEK.

Az ajtó megnyilt. Gombos úr nagyot lélekzett és belépett. Az öreg asszonyság az ablak mellett ült s midőn megismerte vendégét, harcziasan megrázta fejét s fölemelkedett székéről. A rendületlen asszonyság azonban nem látszott hallani az udvarias és hódoló köszöntést, hanem Mártha felé fordúlt s röviden kiparancsolta a szobából, mert — a mint metsző gúnynyal megjegyzé, mihelyt a leány betette maga után az ajtót, — ily fiatal leány bizonyosan nem hallgathatja meg veszedelem nélkűl egy botrányos hírű ember beszédét.

Az öreg hölgy azonban harczi kedvében nem sokat törődött a következetességgel, s mivel Gombos úr e kérdésre hirtelen meglepetésében semmit sem felelt, újra kérdezé engesztelhetetlen udvariassággal: — Kihez legyen szerencsém? Ismerlek, jó madár; bár soha se ismertelek volna. Mit akarsz itt? Ki hívott? Vigyen el az ördög. De mivel az ekképen utasított titkos fekete hatalmasság e másodszori konjuráczióra sem jelent meg, hogy Gombos urat elvigye, az leszokni a hajról lehull agg hölgy felhagyott ez irányban minden további kísérlettel, és székére roskadva, heves könyekre fakadt.

A temető árkában fognak elásni. E borzasztó gondolat ismét visszaadni látszott előbbi harczi kedvét, mert felugorva székéről, újra szembeszállt sírontúli nyugalmának bűnös megrontójával. Gombos úr nem merészelt nagynénje tudományos képességeinek diskussziójába bocsátkozni, hanem minden további vitatás nélkűl, kiindulási pontúl véve a fennebbi önmegalázó nyilatkozatot, kitárta a többször említett okiratot, és mély, ámbár jelentékenyen reszkető hangon elejétől végig fölolvasá, mialatt az engesztelhetetlen asszonyság mindkét fülét erősen befogta kezével.

Hogy azonban e hadi csel daczára is jól megértett mindent, elárulá ama rövid, de lesujtó nyilatkozata, melyet amen fejében a felolvasáshoz csatolt s mely állt e két szóból: — Úgy kell! Fiatal leányt kellett elvenned vén ember létedre, mikor volt saját felnőtt leányod, ki elbírta volna háztartásodat?

Most edd meg, a mit főztél. Te cziczomáztad, te czifráztad azt a drágalátos menyecskét. Gyönyörködtél benne, gyönyörködjél most is. Hiszen azért költötted rá mindenedet, azért juttattad tönkre egyetlen gyermekedet és hoztál szégyent az ő nevére is, azért fosztottál meg másokat még a tisztességes temetéstől is, hogy örömet csinálj neki. Most meg van az öröme. Gazdag, előkelő asszonyság lesz.